Miközben Vernon az elmaradhatatlan harsány csilingelés és nyikorgás közepette, hiábavaló igyekezettel próbálta maga mögött diszkréten behúzni az apró alagsori antikvárium elvetemedett ajtaját, immár gondosan ügyelt a szokásosnál jóval magasabb küszöbre, amin befelé menet oly kínosan[…]
Nemrégiben úgy döntöttem, hogy megjelentetem első, Szaturnusz triász című kötetemet, mely tulajdonképpen egy antológia lesz, rövid írásaim gyűjteménye. A könyv tartalma akkor született, amikor a világ valósággal darabjaira hullott körülöttem. Komolyan kételkedtem, hogy ezt a[…]
„Mivelhogy nő a fény, mivelhogy itt a hajnal, mivel, bár eddig úgy bújt tőlem, a remény fordul megint felém, ki hívom bús ajakkal, mivel, úgy látszik, mind e boldogság enyém, vége most, vége a gyászos[…]
Ethan De Luca súlyos késésben volt, így a dugóban veszteglő taxit sorsára hagyva, hevesen átviharzott a tizennegyedik utcába, ahol egy éles kanyart véve, a patinás, antikzöld lámpavasak között lezúdult a földalatti lépcsőjén, hogy mihamarább elérje[…]
Az ember jóformán lépten-nyomon, szinte már zavarba ejtő módon, ugyanabba a széles körben elterjedt filozófiai felfogásba botlik, mely azt hirdeti, hogy az élőlény spirituális fejlődése során elkerülhetetlenül meghaladja és felszámolja az egót, a személyiséget, így[…]
Anatole végül teljesen lehiggadva, mozdulatlanul ült műteremmé alakított, leamortizált manzárdszobájában, az előtte tornyosuló, méretes vászon előtt, amin még meg sem száradt a festék. Nem messze tőle, a fal mellett egy valaha jobb napokat látott, kerti[…]
Noha a szakadatlan emberi sóvárgás, vagyis az átmeneti dolgokra irányuló kínzó szomjúság (asat-tṛṣṇā) számtalan alakot ölthet, mégis négy jól elkülöníthető kategóriába sorolható, úgymint a vágy a materiális érzéktárgyakra, a földöntúli kényelemre, a misztikus képességekre és[…]
Érdekes látni a modern elméleti fizika dimenziókkal kapcsolatos, meghökkentő nézeteit. A szuperhúrelmélet bizonyos szükségszerűségek miatt akár 26 extra kiterjedést is feltételezhet, mármint a három alapvetőn és az időn túl. Ennek az extrém absztrakciónak a paradox[…]
Nemrégiben eltöprengtem a keresztény hittudomány egyes alaptézisein, melyek számos további, belőlük organikusan következő filozófiai problémát, illetve figyelemre méltó lételméleti vagy teológiai természetű kérdést vetnek fel. Ezek egyike az örök kárhozat megosztó, nyugtalanító teóriája, mely minden[…]
A férfi végül csak hallgatott. Kissé görnyedten, a tágas nappaliban állt, a teraszra nyíló tolóajtó előtt, közvetlenül egy megviselt fadézsában tengődő, bágyadt könnyezőpálma mellett. Ahogy szokásához híven váratlanul elmélázott, orrát ábrándozva a párásodó üveghez nyomta,[…]
Rebekának… A futár sietősen szedte a lépcsőket felfelé az agg viktoriánus ház bohém abszintzöldre pingált, ormótlan kétszárnyú ajtajáig, mely a makacsul pergő lakkozásból ítélve nem állhatta a rigolyás szelek nyirkos csapkodását, s melyen színehagyott felirat[…]
„A gyerekek megsínylik az ilyesmit. (…) Jobban, mintsem a környezetük valaha is gondolná. A fájdalmat, a visszautasítást, a valahova tartozás hiányát. Olyasmi ez, amit nem lehet csupán kedvező életkörülményekkel jóvátenni. Nem pótolja az iskoláztatás, a[…]
Az önvaló megismételhetetlenül egyedi, ezért nincs két egyforma individuum, s e mérhetetlen tudati diverzitáshoz mindig sajátos történelem is társul, mely életeken, világkorszakokon ível keresztül, s misztikus kezdete az idők homályába vész. Emiatt mindenki személyiségében egyúttal[…]
„Van, amikor az ember olyan mértékben sérül, hogy túllép az etika és a morál normális keretein. Ahogy az ókori klasszikusok mondták: e ponton túl a szörnyek élnek.” (Peter Robinson) A mindenkori morális alapelvek kínosan szorító[…]
„Amit a vakhit az ördögnek tulajdonít, azt a félbölcs a sorsnak rója fel, de az igaz magával vet számot.” (Karl Christian Ernst von Bentzel-Sternau) Valószínűleg nincs pusztítóbb jelenség a spirituális gyakorlók körében, mint a fanatizmus. […]
„Csapnivaló memóriájára szinte mindenki szokott panaszkodni, az ítélőképességére azonban senki.” (Francois de La Rochefoucauld) Míg egy szelektív, „jól pozicionált” felejtés kétségkívül, számos esetben áldás, s szinte misztikus hatékonysággal gyógyít bizonyos fájdalmakat, a tiszta emlékezés képességének[…]
„Mint nagy kalap, borult reám a kék ég,és hű barátom egy akadt: a köd.Rakott tálak között kivert az éhség,s halálra fáztam rőt kályhák előtt.Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,s szájam széléig áradt már a sár,utam mellett[…]
„Amikor érezzük, hogy társunknak sürgető szüksége van a támogatásunkra, akkor nincs helye az alkudozásnak vagy a magyarázkodásnak. Ezen a vizsgán csak átmenni vagy elbukni lehet. Ezek a pillanatok összezúzhatják a szeretettel, illetve a szeretett személy[…]
„A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg.” (Abraham Lincoln) Jóllehet, csaknem egy emberöltőnyi idő telt el azóta, mégis tisztán emlékszem arra a[…]
„Az utazás nem abban a pillanatban kezdődik, amikor útnak indulunk, és nem akkor fejeződik be, amikor célba érünk. A valóságban sokkal korábban kezdődik, és gyakorlatilag sosem ér véget, mert emlékezetünk szalagja tovább forog bennünk.” (Ryszard[…]
„A kritika olyan, mint az eső; elég finomnak kell lennie, hogy táplálja az ember növekedését anélkül, hogy megsemmisítené a gyökereit.” (Frank A. Clark) Noha a jelenség konstans tendenciának tűnik, a közelmúlt történelmének évtizedei során a[…]
„S csak rémes árnyak bálja, melyet A véres ablakokon át Ma itt disszonáns zene mellett Az utas kavarogni lát…” (Edgar Allan Poe) Ahogy Lesmahagow határában kószáltam céltalanul, hirtelen egy viharvert, nyíl alakú fatáblát pillantottam meg,[…]
Ahogy a Magány szenvtelen istensége az elszigetelt szívek áporodott kamráit egyre korhasztja, úgy borítja el a közönséges szemnek láthatatlan, avas, bakacsinszín foltjaival az otthonok és a közösségi terek falait is, s így pállott levegőtlensége fojtó[…]
Kicsinyes természetű hiedelmeink fiktív útvesztőjében többé-kevésbé világtalanul tévelyegve, nem igazán vagyunk képesek elfogulatlanul megítélni, kik is vagyunk valójában, másokról nem is beszélve. Érzékeink és az elménk nemegyszer oly nyilvánvalóan és megalázóan űznek bolondot belőlünk, hogy[…]
„A kevélységet mindig nyomon követi a romlás és a szégyen.” (Victor Hugo) Talán nincs még egy dolog, mely annyira gyorsan és hatékonyan számolná fel az ember jó sorsát, mint az az irracionális felfuvalkodottság, amit sikereink[…]
„Minden érzelem annyit ér, amennyi áldozatot hajlandóak vagyunk hozni érte.” (John Galsworthy) A szeretet természete az, hogy testet akar ölteni, mi több, szinte megszállottan tör utat magának. Amint valaki lenyűgözött bennünket, azonnal megfogan, s az[…]
„A holdkóros, a szerelmes és a költő a képzelődés mesterei.” (William Shakespeare) Emberemlékezet óta ugyanazt a légies jelenést űzzük, mely megfoghatatlan, mint egy misztikus fluidum, vagy valamiféle ámulatba ejtő, Morgan le Fay–féle szemfényvesztő káprázat. Néha[…]
„Nehéz úgy igazából szabadnak lenni… Még az sem biztos, hogy jó dolog.” (Ismeretlen) A szeretet és a szabadság két olyan eszmény, melyre mindenki vágyakozik, ráadásul egy időben, hiszen egyik sem lehet teljes a másik nélkül.[…]
„Az a félelmetes, hogy az ember irigy. Lényegénél fogva az…azt hiszem, az irigység a létért való ösztönös harc egyik eleme. Benne rejlik a génekben.” (Jurij Trifonov) Tombol a verseny, s úgy tűnik, mintha e bizarr[…]
„Nézd meg magadat. Honnan vagy? Nem csoda az, hogy vagy? Honnan vagy? És honnan van minden, amit nem emberkéz alkotott? A porszem? a felhő? a csillag? az árnyék, a víz s minden-minden! De legkivált te[…]
„Mikor tekintetünk összeért, éreztem, hogy elsápadok. Furcsa rettegés kerített hatalmába. Tudtam, hogy szemtől szembe kerültem valakivel, kinek puszta egyénisége annyira igéző volt, hogy ha engedek neki, lebírja egész valómat, egész lelkemet, sőt egész művészetemet is.”[…]
Az idő igaz, S eldönti, ami nem az. – Petőfi Sándor – Noha már meglehetősen banálisnak tűnhet az idő mibenlétét firtatni, engesztelhetetlen, elsöprő erővel fellépő természetébe mégsem könnyű beletörődni, mert óhatatlanul ambivalens érzéseket kelt bennünk,[…]
„Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart[…]
„A közöny szörnyűbb a megvetésnél. Olyan érzés, mintha nem is léteznél.” (Anne-Sophie Brasme) Manapság egyre többen szemlélik aggodalmakkal telve azt a technokrata korszellemet, mely az elidegenedés és közöny ijesztő tumorjaként már gátlástalanul burjánzik a társadalom[…]
„A szív nem maradhat semleges…” (Távol-keleti mondás) Néha megalapozatlan magabiztossággal állítjuk, hogy ez vagy az nem lesz ránk rossz hatással, hogy nem érinthet meg bennünket. De ez nem lehetséges, ugyanis megérint. Az elme természete,[…]
„Mivel szegény vagyok, álmom van csupán, Álmaim lábad elé terítem, Finoman lépj, álmaimon gázolsz.” A nyomorúság, a változatos gyötrelmek, ha nem vigyázunk, lassanként kifosztják a szív kincsestárát, amikor szinte szakadatlanul, nagy intenzitással áramlanak belé. Ezen[…]
Amikor szerelmesek leszünk, rajongásunk tárgya nem annyira a másik személy, mint inkább egy önnön elvárásainkból összehordott elbűvölő vízió, melyet korszakokon át építgettünk bensőnkben, reménytelenül befejezhetetlen ábránd-katedrálisként. Szóval, fogjuk teremtményünket, ezt a ragyogó szellemet, és rávetítjük[…]
„Tudós: Mit gúnyolódtok, nem látjátok-é, Egy szikra kell csak, és életre jő? Ádám: De azt a szikrát, azt honnan veszed? Tudós: Csak egy lépés az, ami hátra van.” (Madách Imre: Az ember tragédiája) A közelmúltban[…]
„Ha hazugsághoz hasonlít, ne kezdd el az igaz szót se, hogyha nem kívánod, hogy olyat, amit meg se tettél, restelj.” (Dante Alighieri: Divina Commedia) Elképzelhető, hogy még a közvetlen környezetünkben is élnek olyanok, akik[…]
Az eredményorientált nyugati világ egyik, első pillantásra talán marginálisnak tűnő jelmondata ez, mely egyfajta vezérelvként mégis, még kimondatlanul is, sokak felfogására van komoly befolyással. Nemegyszer, kétségkívül korszakalkotó dolgok születnek a tudomány, a művészet vagy az[…]
„Elvesztegettem az időmet, s most az idő veszteget el engem.” (William Shakespeare) A szemlélődő tudatosság egyfajta gyógyír, melyet eleget alkalmazva felhatalmazást nyerünk, hogy belekapaszkodhassunk a jelenbe, s mélyebben felfoghassunk valamit sebesen pergő napjainkból. Ily módon[…]
